2014. november 16., vasárnap

- 5. fejezet -

- RYLAND! - halljuk meg Vanessa hangját az ajtón kívülről. Kirohantunk és valami igazán érdekes látvány tárult elénk... Ryland futott, Vanessa utána azzal a kaparó micsodájával. - Ryland Lynch! Ha elrohansz a spatula elől, akkor sose fogom leszedni a mézet rólad!
- Hahj! - trappol vissza Ry a nővéremhez.
- Ez érdekes! - állapítja meg Rydel.
- Felőlem úgy hívod, ahogy akarod, de jómagam puszta baromságnak nevezi - mondom full komoly fejjel, de a végére csak elröhögöm magam. Delly meg amolyan "nem felejtettem el, amit az előbb beszéltünk" fejjel nézett rám. Valamiért nagyon nem akarom megtudni, hogy mit akar csinálni. Ránéztem a folyosó falára függesztett órára, amin délután négy óra volt. Mikor ment el így az idő? És visszatérve Rydel-re... Hova tűnt? Az ajtó becsukva én meg a folyosón állok, egy szál bikiniben, mint valami... nos, mint én. Mert ez nem is én lennék. Beballagtam a szobámba. Helyesbítek, beballagtam volna, ha Vanessa nem zárta volna magukra az ajtót. Bekopoghatnák, de ahogy Ryland visításba csukló ordítását hallom, fölösleges megszakítanom ezt a kedves pillanatot. A falnak dőlve a földre csúsztam és tovább hallgattam az igazán...khm... érdekes hangokat. Kicsit elkalandoztam, mert lélekben már teljesen este felé jártam. Vajon mit akar Ross? Most összekötöm azzal, amit Rydel mondott és akkor abból az lesz, hogy Ross valami hülyeséget fog csinálni zakóban. Ez elgondolkodva viccesen néz ki.

Ezen akaratom ellenére is elkezdtem röhögni, amiből Rocky ideges és homokos trappolása zökkentett ki.
- Miért csak a fél papucsodat hordod? - nézek kissé pöszén Rocky után, mire megfordul.
- Miért ülsz a földön? - és visszakérdez. Mily merész tett egy félpapucsos embertől.
- Az egy hosszú és bonyolult történet és mo... - és Ryland visít. Rocky az arcára vezeti a "most már mindent értek" tekintetet. - Egyébként nem tudom mit csinálnak ezek ott bent, mert a méz pakolás leszedése nem lehet ennyire fájdalmas.
- Ryland-nél minden fájdalmas - mond valamit a törölközős, aki közben felszívódott. Úgy van! Hagyjatok itt ahányan vagytok, mert az olyan menő! Magamban kiabálok a többiekkel... Ez tuti nem normális dolog. A másik nem normális dolog, hogy csönd van és elültem a fenekem. Feltápászkodtam és nagy erővel az ajtónak rontottam, ami kinyílt és Ryland azt kiabálva, hogy "SZABADSÁG!" kirohant a szobából. Okéé... Ez tök normálatlan, most hogy így belegondolok.
- Kínait akarok enni - jelenti ki egyszerűen Vanessa.
- Afrika közepén? Kínait? Nem kaptál te napszúrást? - nevetek. Nem is az én nővérem lenne, ha nem jelentene ki ilyen hülyeségeket. - Amúgy felőlem menj, aztán keress - dőltem be az ágyba. Becsuktam a szemem és relaxáltam. Vagyis próbáltam, de valaki, Vanessa, akkora menetszéllel és hangzavarral viharzott ki, hogy szerintem még anyáék is hallották a parton.
Egy kicsit bealudhattam, mert egy kicsit ment már le a nap, mikor kinyitottam a szemem.  Csak én lehetek az, aki egy nyaraláson alvással tölti az idejét. A szekrényhez léptem, igaz hogy kettőig nem láttam, és a fürdőruhám fölé vettem fel egy egyszerű nyári ruhát, majd leindultam az étterembe.

2014. augusztus 22., péntek

-4. fejezet-

 Csak néztem, ahogy Ross elfut Ell után. Mit akarhat?
 - Laura? - hallottam a nővérem hangját. Megfordultam, és Vanessá-val találtam szembe magam. A vállát Riker karolta át én meg csak néztem. Ezek komolyan összejöttek egy nap alatt?!
 - Hol hagytad a szerencsétlen öcsémet? - nevetett Rik, mikor észrevette, hogy egyedül vagyok.
 - Az a tünemény Ell elrángatta - vontam vállat mosolyogva.
 - Képzeld Lau, Rik megtanít szörfözni! - mesélte izgatottam nővérem.
 - Én is szívesen megtanulnék szörfözni - sétáltam hozzájuk.
 - Akkor szólok Ross-nak, hogy tanítson meg - vette elő a telefonját Riker. Hirtelen bevillant egy kép arról, hogy vajon Ross milyen lehet felső nélkül. Ettől akaratlanul is elpirultam. Sajnos Vanessa észrevette és elkezdett vigyorogni. Odasúgott valamit az éppen telefonáló szöszinek, mire az is vigyorogni kezdett. - Fél óra múlva a parton - nyomta ki a telefonját. - Szóval... bejön neked az öcsém? Mi tetszik benne?
 - Majd pont veled fogom megbeszélni - nevettem.
 - Akkor beszéld meg a tesóddal, persze majd a szörfóra után - fogta meg a nővérem kezét és mosolyogva elsétáltak. Szinte már undorítóan boldogok. Visszasétáltam a padhoz és a táskámból előszedtem a "szupertitkos napló + naptár + dalszövegíró" könyvemet, és egy befejezetlen dalhoz lapoztam. A címe You Can Come To Me. Picit nyálas, és ha Vanessa látná tuti őrjöngene egy sort, hogy "milyen tehetséges húga van" aztán szépen kiröhögne mert ez nem bulis szám. De legalább van mondanivalója... 20 percig ott ültem, és sikeresen befejeztem a dalomat. Mosolyogva felnéztem az égre, és az a tipikus "mindenre képes vagyok" érzés kerített a hatalmába. Annyira önkívületi állapotban voltam, hogy elordítottam magam:
 - Én vagyok a világ ura! - Erre mindenki felém nézett, mire gyorsan felpattantam és elfutottam a partra.
 - Na, mi volt? - kérdezte Rydel miközben én leültem mellé a másik törülközőre.
 - Sikeresen leégettem magam... - motyogtam a könyvemet szorongatva.
 - Miért?
 - Maradjunk annyiban, hogy nagyon megörültem valaminek és elordítottam magam, sajnos túl hangosan.
 Megtárgyaltuk az elmúlt 40 percet és erre jutottunk: Ross totál belém esett, és Ellington egy köcsög amiért elrángatta onnan Ross-t, én egy idióta vagyok, amiért ordítottam és Vanesáék undorítóan boldogok. Legalábbis Rydel így gondolja.
 - Sziasztok! - guggolt le mellénk Ross. - Jöttem ahogy ígértem - nézett rám. Jaj! A szörf...
 - Mit ígértél? - értetlenkedett Delly. Ross elmondta, hogy szörfözni fogok és én egyre vörösebb lettem. Ez már rossznak ígérkezik... Gyorsan levettem a ruhámat, ami alatt szerencsére a fürdőruhám volt és megálltam Ross mellett, aki ez idő alatt szerzett egy szörfdeszkát és partról figyelte a hullámokat.
 - Készen állsz? - kérdezte nyugodt hangon.
 - Igen - feleltem gombóccal a torkomban. Olyan rossz előérzetem van... Ross megfogta a kezem mire kérdőn felnéztem rá.
 - Gondoltam megbizonyosodok róla, hogy nem szöksz el - világosított fel. Bólintottam, jelezve, hogy annyira nem értem a dolgot, de egy picit mégis. Ez szép megfogalmazás. Térdig bementünk a vízbe és Ross ráfektette a deszkát a vízre. Megmutatta mit kell csinálnom és átadta a helyet. Felfeküdtem a deszkára majd elkezdtem úszni. Ross ledarálta a következő lépést, vagyis beljebb mentünk és vártunk egy kisebb hullámra.  Hamarosan feltűnt a láthatáron egy alig fél méteres. - Most - bólintott. Nagyon izgultam. Magamban átismételtem még egyszer a lépéseket és elkezdtem úszni. Felálltam pontban akkor amikor a deszkám kicsit megemelkedett, és tökéleteset borultam. A 152 centis magasságommal nem ért le a lábam vízben, ezért hálát adok az égnek, hogy Ross majdnem 180 centi. Gyorsan kirángatott a vízből, én köhécseltem egy jót, amin ő nagyon jól szórakozott, és a szörfözés helyett inkább a partról figyeltem Ross-t. Azt hiszem reménytelenül is belezúgtam. Ezt le kell írni a könyvembe. Felálltam és a törülközőmhöz mentem. Előhalásztam a táskámból a könyvem, megfogtam a tollam és leírtam mindent amit Ross-szal kapcsolatban érzek. Kemény 10 oldal lett. Mosolyogva olvastam vissza a saját hülyeségemet, és csak azt vettem észre, hogy valaki eltakarja a napot. Ross állt előttem. Csöpögött róla víz, mire én felnevettem. Miután nagy nehezen erőt vettem magamon és befejeztem a nevetést, feltűnt, hogy Ross nagyon bámul valamit. Még pedig... ENGEM! Vagyis azt a dolgot ami leginkább érdekli a fiúkat.
 - Ross - hadonásztam össze-vissza a karommal, de láttam, hogy nem figyel. Végül egészen egyszerűen hozzávágtam a papucsom.
 - Bocsi - sütötte le a szemét.
 - ROSS ÉS RYDEL LYNCH! - kiáltotta egy lány, és a következő pillanatban egy rakás rajongó tolongott körülünk. Rydel és Ross gyorsan aláírtak ezt-azt, csináltak pár fotót és kedvesen elküldték a rajongókat. Ehhez is tehetség kell.
 - Amúgy ő a barátnőd? - kérdezte egy lány Ross-tól miközben rám mutatott.
 - Ööö... nem - ráztam meg a fejem. A lány megvonta a vállát és eltűnt.
 - Mindenkitől megkérdezik - szólt Rydel aki még mindig napozott, úgy, hogy nem kente le magát, mivel állítása szerint egy magazinban azt írták, hogy gyorsabban barnul naptej nélkül. Ennek csúnya leégés lesz a vége. Körülbelül egy napja vagyok Afrikában és már is annyi minden történt. - Na és Lau, tudsz már szörfözni? - érdeklődött Delly. Válasz helyett aput figyeltem, aki a tűző napra kiterített törölközőjén feküdt, vörösen(!!!!). Igen, attól tartok bealudt. Akárcsak Ryland, akit Rocky és Ell éppen mézzel keneget (?). - Hahó!? - integetett Rydel az arcom előtt, felborítva a napernyőt. - Hogy megy a szörf? - Ross-szal egymásra néztünk és elnevettük magunkat. - Most mi van? - értetlenkedett.
 - Hát az első 10 percben egész jól ment, de egy félméteres hullámnál felborultam - mosolyogtam.
 - Rocky drága, miért kented össze az öcsédet mézzel? - kiabált a vízből Stormie. Nem, nem volt dühös, csak elég messze tartózkodott a srácoktól.
 - Inkább az a nagy kérdés, hogy honnan szedett mézet - támaszkodott meg Rydel az alkarján és a fejét az öccsei és Ellington felé fordította. - Rocky! - szólt, mire a barnaság engedelmeskedve odajött hozzánk. - Mit csináltok?
 Rocky elmagyarázta, hogyha Ryland-re rászárad a méz, akkor Ry nagyon ki lesz akadva és állítása szerint csak Vanessa tudja, hogy kell leszedni a megszikkadt mézet. Ja igen, Vanessa és a méz pakolása. Csak Ryland mellkasán... Miután a fiúk végeztek Ryland-del vihogva vitték fel a szobájukba a mézesüveget. Alig telt el pár perc Ryland felébredt. Először nem vett észre semmit, de nem bírtuk megállni és vigyorogva bámultuk.
 - Mi az? - nézett pöszén. Rydel az említett mellkasára mutatott, mire az magára nézett, és nem túl szép dolgokat ordítozva indult el megkeresni Rocky-t.
 - Honnan tudja, hogy Rocky volt az? - kérdezte Ross.
 - Szerinted ki az aki Rocky-n kívül képes mézet hozni egy 5 csillagos szállodába? - rázta a fejét hitetlenül Rydel.
 - Mizu? - jelent meg Vanessa és Rik.
 - Rocky és Ell összekenték Ryland-et mézzel - meséltem.
 - Nem hiszem el, hogy tényleg megcsinálták! - nevetett Vanessa.
 - Te adtad nekik az ötletet? - esett le az állam.
 - Az ötletet igen, de a mézet nem - felelt halkan, és hangjában hallani lehetett, hogy ez most nem a legtökéletesebb alkalom a társalgásra, mert Riker épp összekulcsolni készült az ujjaikat.
 - Romantikus! - tapsikolt Rydel amikor meglátta, hogy mit csinál a bátyja. Vanessa lesütötte a szemét. Látszólag kicsit kínos volt neki.
 - Ebben nincs semmi szégyellnivaló - szóltam. Erre a mondatra felnézett - Fiatalok ezrei szerelmesek, és nem félnek kimutatni. Ti meg csak megfogjátok egymás kezét. Komolyan nem értem miért csináljátok ezt...
 - Ja, mi csak örülünk nektek - bólogatott Delly, majd Ross is bólintott egyet.
 - Nem kell szégyellni. Hiszen mind ismerjük a VIP képekről Rydellington-t - fordult Ross a nővére felé, mire az kínosan felnevetett.
 - Nem értelek - rázta a fejét Rydel nevetve.
 - Ó lássuk csak... - vette elő a telefonját Ross és felment Twitter-re. Egy csomó tweet, retweet meg minden... A sok rajongói képek között amiket VIP koncertjegyes fanok töltöttek fel elég érdekes képek kerültek elő. Például Ratliff megnyalja Rydel kezét, egymás fenekét markolgatják, ölelkeznek, "tangóznak", stb... [Azért nem tettem fel a képeket, mert nem találtam meg őket. (szerk. megj.)] Mi egész jól szórakoztunk a képeken, valamennyit még Rydel is megmosolygott, de amúgy szótlanul próbálta feldolgozni, hogy egy átlagos képen így néznek ki Ellington-nal.
 - Jöttök a medencékhez? - jelent meg hirtelen Rocky és kérdőn nézett ránk. Mi ugyanolyan fura fejjel meredtünk a tejszínhabos hajára. - Mi van?
 - A hajad... - kezdtem, de félbeszakított.
 - Ja télleg' - röhögött Rocky és megrázta a fejét (kb úgy mint egy kutya). Ezt követően egy adag tejszínhab csapódott ránk.
 - Pfuj! - feleltük egyszerre.
 - Amúgy, minek hoztatok tejszínhabot és mézet egy 5 csillagos szállodába? - rázta a fejét értetlenül Vanessa.
 - Inkább az a kérdés, hogy miért ne hoztunk volna - reagált Rocky.
 - Vanessa, szükségem van rád! - rohant felénk Ryland. A mellkasára már rászáradt a méz. Vanessa hosszasan tanulmányozta Ryland mellkasát, és kijelentette, hogy "ezt le kell kaparni". Ryland lesápadt.
 - De nyugi, nem úgy ahogy te gondolod. Van ilyen lapátszerű izém - próbált a nővérem lelket önteni a megszeppent srácba. Ryland egy picit megkönnyebbült.
 - Most letudod szedni? - kérdezte Ryland mire Vanessa bólintott.
 - Gyere - mondta Vanessa és elsétált Ryland-del a nyomában. Riker ösztönösen követni kezdte.
 - Medence? - kérdezte Rocky.
 - Oké, de hol van Ell? - forgolódott Rydel.
 - Telefonál. Gyere már, te hülye szőke! - kezdte el rángatni Rocky Delly-t, mire az sikoltozni kezdett.
 - Rocky, ha itt valaki hülye, az te vagy - mondta Ross és megpróbálta szétválasztani a tesóit. Sikerült.
 - Aúúú! - ordított fájdalmasan Delly. Bizony. Csúnyán leégett. - FÁÁÁJ!
 - Rydel, minden rendben? - szaladt hozzánk Stormie. Rydel elpanaszolta, hogy nem kente le magát, ezért leégett. - Menj fel a szobádba! Nem kell, hogy még jobban leégj - adta ki az utasítást. Delly elszomorodott. Gondolom nem akarta a nyaralást egy hotelszobában tölteni. Azt éreztem vele kell mennem, tehát ott hagytuk a fiúkat. Amikor beértünk a hallba mindketten megkönnyebbültünk egy kicsit, mert bent jóval hűvösebb a levegő mint kint. Rydel hívta a liftet én meg elvettem egy programfüzetet a recepcióról. Hirtelen megakadt a szemem valamin. Hm... Nem is tűnnek olyan rossznak a programok.
 - LAU! GYERE, ITT A LIFT! - kiáltott Rydel, mert én még mindig a recepciós pultnál állva tanulmányoztam a füzetet. Gyorsan odamentem hozzá és miközben beszálltunk a liftbe elkezdtem ecsetelni, hogy találtam tök jó progikat, amire közösen is elmehetnénk. Delly mosolyogva figyelt és közben felértünk arra az emeletre, ahol a szobája van. Bementünk, és egyből észrevettem, hogy Rydel nem az anyjával van egy szobában. Az ablak melletti ágy szépen be volt vetve, rajta néhány Hello Kitty-vel; a másik ágy pedig pont nem így nézett ki.
 - Kivel vagy egy szobában? - méregettem döbbenten a két ágyat.
 - Ross - felelte Rydel és előszedett valami spray-szerű izét és magára fújt belőle egy kicsit. - Csííííp! - sikongatott. Még körülbelül ugyanezt eljátszotta 10-szer. Utána pedig végigterült az ágyán és csöndben szenvedni kezdett. Odamentem Ross ágyához, arrébb tettem egy plüssdelfint (?) és leültem. Egy ideig elszórakoztam azon, hogy Rydel hülye arcokat vág, majd megtörtem a csendet.
 - Tehát zongora.
Rydel felém fordult.
 - És gitár, de inkább a zongora. Te milyen hangszeren játszol?
 - Gitár és zongora. Mondd csak, nem fura egyedül lánynak lenni a bandában?
 - Hát eleinte kicsit zavart, de megszoktam. És ami jó, hogy sok barátnőm van. Most már kettővel több van - mosolygott. Wow! Rydel Lynch a barátnőm. A régi osztálytársaim szívesen cserélnének velem.
 - Ross-nak milyen lányok jönnek be? - csúszott ki hirtelen a számon. Neeee!! Neee!!! NEEEEEEEEEE!!!!!
 - Hát a természetesek. Az olyanok, mint te - válaszolt összeráncolt szemöldökkel. - Miért? Talán tetszik neked az öcsém?
 - Miii? Pfff... Nekem? Rydel, ugye ezt te sem gondoltad komolyan?
 - Oké, csak kérdeztem - vonta meg a vállát. - Amúgy, szerintem ő beléd esett - vigyorgott.
 - Gondolod? - csillant föl a szemem és elpirultam.
 - Tudtam! - pattant föl Rydel. - Tetszik neked! Engem nem tudsz átverni! - Miután még ezt elmondta párszor lejtett egy örömtáncot és valami olyasmit dúdolt, hogy "Raura" (?). - Én egy zseni vagyok!
 - Akkor lennél még nagyobb, ha összehoznál minket. Ami amúgy lehetetlen, mert Ő egy világsztár, én meg örülök, ha megjegyzik a nevemet.
 - Ne csüggedj! Egy kicsit fel kell keltened  figyelmét, és térden csúszva fog könyörögni, hogy "légy a barátnője" - meredt a távolba eltökélten. Ööö... ezzel mit akart mondani?

2014. június 23., hétfő

-3. fejezet-

-Laura-

Remek Vanessa lelépett Riker-rel, én meg reggelizhetek egyedül. Ez egyszerűen csodálatos. És Ross-nak még csak eszébe sem jut, hogy megkérdezze "Héj Laura! Nincs kedved velem reggelizni?". Mondjuk álmodozhatok, úgyse fog elhívni. De legalább a nővére kedves. De Ő meg helyes, aranyos, kedves és egy icipicit ügyetlen, de az nem igazán számít.
-Laura!-suttog valaki a fülembe. Megfordulok és Ross-sal találom szembe magam.
-Ross?-nézek rá furán.
-Van már partnered a reggelihez?-suttog még mindig.
-Nincs. De miért beszélünk ilyen halkan?-nézek kérdőn rá.
-Nem tudom.-nevet.-És azt mondtad,hogy nincs még partnered?
-Igen azt.
-És lenne kedved velem megejteni a nap első és legfontosabb étkezését?
-Mennyit aludtál te az éjjel?-nevetek.-Amúgy nagyon szívesen ejteném meg a...izé azt a...Tudod mit? Örömmel reggeliznék veled.-adom fel a küzdelmet a szavak ellen.
-Akkor jó.-könnyebül meg.-Gyere!-teszi úgy a kezét, hogy belé tudjak karolni, ezt meg is teszem és kivezet a teraszra. Már egy ideje kint ültünk, mikor megszólalt a mobilom.
-Igen?-szólok bele.
-Kicsim hol vagy?-hallom meg anya hangját.
-Szerintem valahol az öcsémmel!-kiabál a háttérben Rocky.
-A teraszon. Miért ti merre vagytok?-nézek Ross-ra, aki csak rosszallóan rázza fejét,de közben nevet, vagyis inkább röhög,gondolom a bátyján.
-A lift előtt állunk. Jó lenne, ha mindketten ide jönnétek MOST!-hangsúlyozza ki az utolsó szót.-Különben itt maradtok!
-Ezt most vegyem fenyegetésnek?-nevetek.
-Nem. Csak gondoltuk szívesen töltené a két család együtt a napot.
-Egy perc és ott vagyunk.-veszi ki a telefont a kezemből Ross. Beindulunk a lifthez, ahol a két család  ránk vár. Fel megyünk és mindenki megcélozza a saját szobáját. Gyorsan elkészülünk, vagyis csak én,mert Vanessa meg vízálló smink kicsit több időt igényel. A szobából kiérve pont belefutottam Delly-be, aki jelen pillanatban olyan, mint valami gyorsított felvétel.
-Szia Lau! Izgulsz már a közös nap miatt? Én nagyon várom.-hadarja el a mondatokat.
-Ebből ugyan nem sokat értettem,de biztos úgy van ahogy mondod.-nevetek. Szépen lassan mindenki elkészült, de a nővéremet sehol sem látjuk.
-Megyek megnézem, hátha még a szobában bajlódik valamivel.-indulok el.
-Várj! Majd inkább én.-állít meg Riker.
-Felőlem.-vonok vállat. Megállunk az ajtó előtt és Rik bekopog.
-Laura félperc és kint vagyok! Amúgy is nincs jobb dolgod, minthogy engem siettess?!-kiabál bentről, majd kissé feszülten kinyitja az ajtót.
-Szia!-nevet Riker.
-Azt hittem,hogy...izé...tudod,hogy...
-Hogy Laura áll itt?-nevet tovább.
-Én is itt vagyok.-intek neki kicsit messzebbről, majd elsétálok.
-Hol hagytad a...
-Mindjárt jönnek.-fejezem be Ryland mondatát.
-Tipikus Rik. Már a nyaralás első napján becsajozik.-állapítja meg Rocky, majd felém fordul és nagyon furcsán vigyorog.
-Nem.-jelentem ki.
-Mit nem?
-Nem tudom mit akartál, de nem.-nevetek. Az újdonsült szerelmespár is lassan megérkezik, természetesen kézen fogva. Sikeresen elindulunk, egyenesen le a partra. Az apák persze azonnal elmentek kajáért, anyuék elfoglalták az első kiterített pokrócot, jó nem mintha mi nem foglaltunk volna le négyen még kettőt. Leültünk és én szokásomhoz híven előhalásztam a kedvenc könyvem.
-Mit olvasol?-ül le mellém Ross.
-A Rómeó és Júliát.-nézek rá.
-Imádom azt a könyvet annyira...
-Romantikus.-fejezzük be együtt a mondatot.
-Te nem tartod furának, hogy ilyenek bírok?-csodálkozik.
-Szerintem nagyon édes, hogy nem csak horror filmekét rajong egy srác.-mosolygok.
-Tényleg? Mármint a tesóim meg mindenki ezzel piszkál és...
-Gyerekek kaja!-kiabál Mark.
-Nemrég fejeztük be a reggelit.-nevetek.
-Akkor menjünk fagyizni!-néz rám Ross.
-Na az már mindjárt más.-húz fel.
-Elmentünk fagyizni!-kiabál Ross a többieknek.
-Rendben kicsim!-kiabál Stormie.
Elindultunk, elmentünk vagy hat fagyizó mellett, de egynél sem álltunk meg. Csak beszélgettünk, mikor már egy ideje gyalogoltunk, eldöntöttük,hogy megállunk a következő fagyisnál, ami pontosan három ajándék bolttal odébb volt. Megvettük a fagyit és leültünk egy padra. Nagyon sokat röhögtünk egymás hülyeségein, és egyszer csak éreztem, hogy Ross keze kezd hozzáérni az enyémhez, majd szépen lassan összekulcsolja az ujjainkat. Először a kezünkre pillantok, majd Ross-ra, aki kedvesen mosolygott. Annyira jó érzéssel töltött el, ahogy a kezemet fogta. Elmélyedtem csodálatos barna szemeiben. Milyen jó lenne, ha csak egy pillanatig is tartana, hogyha megcsókolna. Úristen Laura! Hova gondolsz?! És...
-Laura!-szakítja meg gondolatmenetem.
-Igen?
-Van valami, amit szeretnék megkérdezni.-néz rám.
-Igen?-te jó ég mást nem is tudok ma már kinyögni?
-Leszel a...
-Hát itt vagytok srácok!-jön oda hozzánk Ellington.
-Neked nincs jobb dolgod?-nevet Ross.
-Jobb dolog annál, minthogy Ross Shor Lynch-et idegesítsem?...Nem tudok róla.-állapítja meg.-Na gyertek! -ránt fel minket.
-Rendben menj előre!-löki meg egy kicsit Ross, mire Ell elkezd előre futni.-Csak azt akartam, hogy...-kezdi el.
-Ross gyere már!-kiabál Ratliff.
-Gyere este a padunkhoz!-mondja, majd Ell után megy, de még visszakiabál.-Éjfélkor itt! És más ne tudja!

2014. június 16., hétfő

-2. fejezet-

 Ne akarj a nővéreddel egy szobába kerülni! Reggel 6-kor (!!!) a hajszárító hangjára kelni, nem egy szerencsés dolog.
 - Rydel! - kiáltottam fájdalmasan, mire abba maradt a zaj és Delly megjelent előttem félig vizes hajjal.
 - Igen?
 - Csendet!
 - Miért?
 - Mert - húztam a fejemre a takarómat. Éreztem ahogy az ágyam jobb oldala besüpped, és Rydel leveszi a paplant a fejemről.
 - Romeo nem tud fáradtan csajozni? - vigyorgott.
 - Mi? - néztem rá teljesen értetlenül.
 - Ó, ne szórakozz! Láttam a lányt! Tök aranyos! - lelkesedett.
 - Ööö... mit tudsz? - fordítottam "komolyra" a szót.
 - Laurának hívják, van egy nővére és a 19-et tölti.
 - Te komolyan beszéltél vele? - szaladt fel a szemöldököm.
 - Hé! Komolyan azt hitted, hogy hagyom, hogy egyedül intézd? - tette sértődötten csípőre a kezét.
 - Te inkább foglalkozz a 'Rydellington'-nal!
 - Miért?
 - Mert ahogy a neve is mutatja, a magánélet az MAGÁNélet.
 - Jól van na! Nem kell leszedni a fejemet! - ment vissza a fürdőbe és fojtatta a hajszárítást.
 - Rydel! - álltam fel és én is a fürdőbe mentem.
 - Igen? - nézett rám a tükörből csalódottan és mérgesen egyszerre.
 - Ne haragudj! Nem akartam, de... első látásra is bejön - vakartam meg a tarkómat. Rydel leállította a hajszárítót és felém fordult.
 - Nyugi! Nem haragszok, csak megszívattalak! - nevetett. - Amúgy 34 - kacsintott.
 - Mit akar mindenki ezzel a 34-gyel?! - értetlenkedtem.
 - Milyen mindenki?
 - Te meg az a lány...
 - Laura - vágott a szavamba.
 - ...is említettétek.
 - Az a szobaszáma.
 - Melyiké?
 - Te idióta! - csapott a homlokára nővérem. - Lauráé! Itt mellettünk! Naa! Rohanj, te szerelmes állat! - ugrált széttárt karokkal.
 - Állat?
 - Tökmindegy! Naaa! - lökött ki a fürdő ajtaján, és kinyitotta nekem a szobaajtót. - Sok sikert! - tessékelt ki, majd becsapta mögöttem az ajtót. Hát nem kedves?! Tanácstalanul forgolódtam, végül minden mindegy alapon bekopogtam a 34-es szobába. Laura tesója nyitott ajtót.
 - Nocsak, a szobánkhoz rockstar is jár?! - nevetett, aztán szólt Laurának, hogy "itt a tegnapi szöszi". Kicsit fura fejjel állt meg előttem.
 - Szia...? - köszönt bizonytalanul.
 - Szia! A nővérem mondta, hogy... - itt azt reméltem, hogy átveszi. Leesett neki.
 - Ó! Igen itt. Ő a nővérem Vanessa - mosolygott és maga mögé pillantott. Vanessa intett egyet és elővett egy tinimagazint.
 - Beengeded az öcsémet? - hallottam a hátam mögül Rydel vidám hangját. Laura zavartan elnevette magát, majd félreállt.
 - Azta! Ez olyan mint a miénk, csak világosabb a fal színe - ámuldozott Delly.
 - Ööö Rydel, a miénk is ilyen - biccentettem a fal felé.
 - Nem! Ez világosbarna! - ellenkezett.
 - El van húzva a sötétítő - zártam rövidre. Rydel a homlokára csapott.
 - Szóval ezért nem láttam ki!
 Rydel drága, nagyon szeretlek, de kicsit több észt!
 - Én éhes vagyok - mondta egy idő után a nővérem.
 - Rydel, Ross! - hallottuk Rocky hangját aki a mi szobánk előtt állt Riker-rel és kopogott.
 - Ross gyere! Láttam, hogy van palacsinta! - röhögött Riker.
 - Bú! - lopózott a hátuk mögé Delly. Riker sikított, Rocky meg káromkodva a szívéhez kapott.
 - Riker, Rocky - szóltam mire mindketten kérdőn néztek rám. - Ő itt Laura - kezdtem mire az említett lány intett egyet. - És Vanessa. - Riker tátott szájjal nézte, de ahogy láttam Vanessa figyelmét sem kerülte el a bátyám.
 - Kaja? - néz körbe egy idő után Rocky. - Mindenki rátok vár.
 - Ross, Rydel! - jelent meg Ell üvöltözve. - Hú, csajok - vigyorgott. Rydel viccből vállba boxolta, majd áttette Ell karját a vállán.
 - Ó, Rydellington! - mosolygott Vanessa.
 - Igen Rydellington, de Ellington mindjárt éhen hal, szóval hamarosan már csak Rydel lesz! - türelmetlenkedett dobos barátunk.
 - Anyuék - motyogta Laura mire mindannyian odakaptuk a fejünket. Egy férfi és egy nő sétált felénk - a nő ismerős volt. Vanessa eléjük ment és vadul gesztikulálva felvázolta a helyzetet.
 - Éhen halok! - jelent meg Ryland is, nyomában anyuval és apuval. Mint Lauráéknál, itt is Rydel elmagyarázott mindent. A szülők mosolyogva köszöntötték egymást, majd megtárgyalták, hogy Laura és Vanessa milyen szép, meg hogy Delly sem panaszkodhat. Ezzel ők elvoltak egy darabig. Mi már kevésbé.
 - Anyu. Enni. Most - nézett Rocky nem túl kedvesen.
 - Úúú! Mi lemegyünk enni, ti, meg persze önök beszélgessenek csak - csillant fel Rydel szeme.
 - Nyugodtan tegezz! - mosolygott Laura anyukája. - Ellen és Damiano Marano. A gyerekeket gondolom ismeritek.
 - Anyu! - kapta oda a fejét Vanessa.
 - Bocsánat. Vanessát és a gyereket - javította ki magát.
 - Anyu! Ez kezd rémesen ciki lenni... - pirult el Laura.
 - Ez még nem az - súgta oda neki Delly, aki időközben átvándorolt Laura mellé.
 - Most már tényleg menjünk enni! - mondta apu is.
 - Menjünk együtt! - csillant fel Rydel szeme - újra -, pedig neki alapból mindig csillog. - Mindenki egyet ért? - fordult körbe. Senki sem reagált. - Nem hallottam nemet - karolta át a két lányt, majd a lift felé rángatta őket. Vanessa még visszanézett Riker-re, mire Rik elvörösödött.
 - Asszem' bejössz neki haver - csapott Ell a bátyám hátára, elég erősen, mivel hallottam, hogy szegénynek a tüdeje majdnem beszakadt. Hát, ő így fejezi ki a szeretetét. Persze Delly-t nem csapkodja. Azért kapna. Elindultunk a lift felé, de a lányokat nem találtuk meg.
 - Hol vannak? - forgolódott értetlenül Rocky.
 - Gondolom lementek - szólalt meg (először) Laura apja. Megpróbáltunk benyomulni mind egy liftbe, de a végén a Marano szülők úgy döntöttek külön mennek.
 - Gratulálok Ross és Riker. Már az első találkozásnál magatokra haragítottátok a jövendőbeli barátnőitek szüleit - tapsolt Ell bólogatva.
 - Én meg beszélek Cheryl-lel és George-dzsal, hogy miért nem fogsz haza jönni velünk - mosolygott Riker. Ell kínosan elnevette magát. Igen, a tesóm rá tud tapintani a lényegre. Leértünk a hallba, ahol Delly rohant felénk.
 - Ezek... a... láhnyok... nahgyon.. jóhfejek. Huhh - lihegett.
 - És szinglik? - kérdezte Riker. Ó, hogy ezen én miért nem lepődök meg.
 - Igeeen!! És totál bírnak titeket! Egy csomó dolgot kérdeztek...
 - Mint? - vágtam a nővérem a szavába.
 - Most akarom elmondani - fordult felém Delly. - Nem maradhatott el az "ugye tényleg nincs barátnőjük?" kérdés, meg a "milyen lányok jönnek be nekik?" dolog... - ecsetelte. Riker-rel összemosolyogtunk, majd ő határozottan bólintott egyet és elindult Vanessa felé aki éppen nagyon viháncolva és mosolyogva magyarázott valamiről a szüleinek, míg a bátyám félre nem hívta. Vanessa eddig is nagyon mosolygott, de amikor Riker befejezte a mondandóját, vigyorogva a szája elé kapta a kezét és ugrálva bólogatott. A tesóm visszajött, Vanessa pedig ugyanolyan arckifejezéssel elmondott mindent Laurának aki ezt egy hangos sikítással díjazta és mindketten felénk néztek. Riker kacsintott egyet, amitől szerintem szegény lánynak leállt a szíve.
 - Mit mondtál neki? - érdeklődtem, miután a Marano család bement a étkezőbe.
 - Megkérdeztem nem lenne-e kedve eljönni velem sétálni - felelte lazán. Bár nekem is ilyen könnyen menne! Beléptünk az étkezőbe ahol minden roskadásig volt kajával. Szétszéledtünk. Én Riker-t és Rocky-t követtem. Az előbbi meglátta Vanessát, és oda igyekezett, mi meg utána mentünk. - Szia Vanessa! - állt meg a háta mögött Rik. Vanessa lassan megfordult, és amikor meglátta Riker-t elvörösödve hebegett valami köszönésfélét.
 - Most mi van? Bocsi, de ezt meg kellett kérdeznem - szólt Vanessa.
 - Megmondom. Ők lekopnak - mutatott ránk - én pedig veled megyek - vette ki a lány kezéből a tányért és egy amolyan "el lehet menni"-t biccentve - természetesen nekünk címezte - megfogta Vanessa kezét és elsétáltak.
 - Itt aztán dúl a szerelem - vigyorgott utánuk Rocky. - Na gyere együnk valamit.

2014. június 3., kedd

-1.fejezet-

-Laura-

Ugyan aludtam az éjjel,de nem valami sokat,mivel annyira izgultam. A gépünk 8:25-kor indul,és most 6 óra van. Apu felrázott minket,hogy készülődjünk. Vanessa,mintha nem is ezen a bolygón járna. A reggel hatása miatt olyan,mint egy zombi,és még azt is elfelejtette,hogy ma indulunk. Nem is az én nővérem lenne. Még vagy háromszor átgondoltam,hogy mit viszek,nehogy itthon felejtsek valamit. 7:15-re kész is lettem. Ebben az időpontban,már akkora káosz volt a házba,hogy szó szerint egymást kerülgettük. Nagy nehezen kikászálódtunk a házból,és beszálltunk a kocsiba. Maximum 20 percre lakunk a reptértől,így hamar odaértünk. De ezalatt a 20 perc alatt sikerült leszívnunk anyáék agyát.
-Afrikába megyünk,Afrikába megyünk-dalolásztuk Vanessával,miközben megegyező irányba táncoltunk,ülve. Beérve a reptérre gyorsan leadtuk a csomagokat,és 10 perc múlva már a gépen is ültünk.
A repülő szó szerint tőlünk zengett,de az utastársainkat nem zavarta,vagy legalábbis nem nagyon érdekelte. Amikor elhallgattunk,akkor csak szimplán bealudtunk. A hosszadalmas odaút végén szinte lerohantam a repülőről, a nővérem meg utánam. Apuék meg csak nézték a két nem komplett gyereküket. A csomagjaink összevadászása után egyből a Hotelba mentünk. Két szobába rendeződtünk,amikben Anya-Apa, Vanessa-Én voltunk. A szobában egymást kerülgetve pakoltunk ki.
-Asszem otthon hagytam a...
-Hajvasalód?-nevetek,majd felmutatom mind a kettőnk hajformázó eszközét.
-Igen.-mosolyog,majd elveszi.
Csak pakoltunk,és pakoltunk,de a sok ruha egyszerűen nem akart elfogyni.
-Van még?-kérdi kissé fáradtan Vanessa a szekrény előtt ülve.
-Asszem...-dobálom a kisebb-nagyobb táskákat.-Nincs.-könnyebbülök meg,ahogy drága nővérem is,majd feláll és egy pacsival ismeri el kemény munkánkat.
-Gyertek le megyünk a partra!-lép be anya,mire mi csak vállat vonunk beleegyezés gyanánt. Gyorsan átöltözünk,ami még sem ment olyan gyorsan,mint reméltük.
-Laura?
-Igen Vanessa?
-Hova is tettük a bikiniket?-kérdezi a szekrény előtt állva.
-Asszem a...-lépek én is oda.
-IDE!-kiáltja el magát.
-Igen oda.-fogom a fülem.
Sikeresen felöltöztünk,majd lerohantunk az előtérbe,ahol apáék már vártak ránk. A nap hátra levő részét a parton töltöttük,majd visszamentünk átöltözni,mert bikiniben mégsem mehetünk vacsorázni.

-Ross-

-IRÁNY AFRIKA!-lép be üvöltve a szobámba Ellington.
-Hány óra van?-teszem a fejemre a párnám.
-7 óra 32 perc.-néz az órájára.
-Este?
-Igen Ross! Majd este ideállítok,hogy megyünk Afrikába,mikor reggel 8:25-kor indul a gép.-tapsol gúnyosan.
-Jól van na!-vágok hozzá egy párnát.
-Ross kelj már fel,mert itthon maradsz!-sétál el Riker az ajtóm előtt.
Nagy nehezen ráveszem magam,hogy felkeljek,de az is 20 percbe telik. Elvergődök a tegnap kikészített ruháimig,majd gyorsan elkészülődök. Kinézek az ablakon,amin keresztül a családot látom,ami lent vár rám. Lerohanok a lépcsőn,be a kocsiba és már indulunk is. A reptéren kivételesen minden gyorsan és könnyedén ment,pedig ez nem sűrű jelenség. Az útból nem sok mindenre emlékszem,mivel a fülhallgatómmal a fülemben aludtam. Rydel ébresztett fel,miután bemondták,hogy 10 perc múlva leszállunk.
Lehet,hogy hamar elszóltam magam a repteres dologgal,mert Rocky táskája valahogy elkeveredett a szállítás során. Ennek fényében az első utunk nem a partra vezetett,hanem a boltba ruha ügyben. Csak azt nem értem,hogy én minek kellek oda. Estére sikerült az elveszett holmik mennyiségének nagy részét visszavásárolni.
-Akkor most mindenki pakoljon ki,és lent találkozunk az étkezőben!-utasít minket anya.
Mindenki bevonult a szobájába,ami jelen esetben kettesével van megosztva. Én Rydel-lel vagyok egy szobában,míg Rocky Ell-el, Riker pedig Ryland-del,és természetesen alap dolog,hogy a szülők együtt. 1 óra alatt sikeresen kipakoltunk,majd viszonylag normálisan leballagtunk vacsorázni. Olyan király önkiszolgáló svédasztal féleség volt ott,hogy az valami eszméletlen. Épp a tányérommal a kezemben lépek arrébb,mikor Rocky meglök egy kicsit,én meg a mellettem álló csajra borítom az eddig összeszedett ételt.
-Úristen! Nagyon sajnálom!-kérek bocsánatot,mire rám néz. Azta egész...
-Semmi gond.-mosolyog.-Történnek véletlenek. És már feltalálták a mosógépet.-nevet,miközben szedi le magáról a tésztát.
-Öhm...Én egyébként Ross vagyok!-tűröm hátra haját,hogy az ne legyen még jobban olyan.
-Laura. Amúgy...
-Lau nem jössz?-rohan oda hozzá egy csaj.
-Egy pillanat,csak át kell öltöznöm. Mindjárt jövök.-mondja,majd elszalad.
-Te meg ki vagy?-fordul felém a lány.
-Ross. Amúgy honnan ismered Laurát?
-A nővére vagyok, Vanessa.-mutatkozik be.
-És mond csak Vanessa, a húgod mindig ilyen kedves?
-A legtöbbször.
-És...
-Megjöttem!-rohan oda hozzánk.
-Lányok gyertek!-kiabál egy nő,aki véleményem szerint az anyjuk lehet.
-Megyünk!-kiabál vissza Vanessa.
-Akkor remélem még összefutunk!-fordulok oda hozzá.-És tényleg ne haragudj az előbbiért!
-Semmi gond és...-de a nővére már húzza el.-34!-kiabál még vissza.
-Nem jössz öcsi?-jön oda hozzám Rik.
-De.-válaszolok egyszerűen,majd az asztalunk felé veszem az irányt. Vacsora után felmentünk a szobáinkba, de egészen addig azon gondolkoztam,mi lehet az a 34. Nem tudtam rájönni. Viszont egyszer csak megpillantottam az ajtó számunkat,35. Mi van,ha a 34 a szobaszáma? Lehet,hogy a mellettünk lévő szobában van?

2014. május 25., vasárnap

Prológus

-Laura-

Fáradtan léptem be az ajtón. Vége a sulinak, és még élek.
- Megjöttem! - kiáltottam és a konyhába sétáltam. Mindketten ott voltak és mosolyogva figyeltek. Apu a háta mögül előhúzott egy borítékot.
- Bontsd ki! - nyújtotta át mosolyogva. Mi ez? Mindjárt megtudjuk. Kinyitottam, és kiszedtem ami benne volt. Elkerekedett a szemem, és a szám elé kaptam a kezemet, ezzel tompítva a kitörni készülő sikítást. A borítékban... 4 JEGY VOLT AFRIKÁBA!!! Amióta az eszemet tudom el akarok jutni oda.
- Megkapta? - lépett be vigyorogva Vanessa, a nővérem.
- Igen! - ugrottam a nyakába még mindig sokkolt állapotban. - Nagyon köszönöm! Családi öleléés!
El sem hiszem! Afrika... Holnap este indulunk szóval S.O.S. állapot uralkodott a házon.
- Sárga, vagy kék bikini? - rohant be már nem tudom hanyadjára Vanessa két ugyanolyan fazonú fürdőruhával.
- Vanessa, ez a kettő teljesen ugyanolyan. Mindkét szín jól áll neked, és egy bikini nem lesz elég. - hajoltam ki a gardróbomból, és az ágyamon lévő nyitott bőröndbe dobtam két piros és egy sárga fürdőrucit. Vállat vonogatva kiment.
- Hogy állsz? - nézett be mosolyogva anyu.
- Rosszul. - fordítottam felé a bőröndömet, amiben csak az a három darab bikini volt.
Anyu ott maradt segíteni és este 11-re készen is lettünk. 1 hónap Afrikában. Vajon milyen lesz?

-Ross-

Épphogy kiléptünk a backstage-be, anyu sorban leültetett minket a kanapéra.
- Miközben ment a koncert apátok ezeket szerezte. - mondta, és szétosztott köztünk 5 borítékot - Ryland már megkapta az övét. Ell vadul elkezdte feltépni a borítékot, majd elordította magát.
- AFRIKAAAAAA!!!!
Erre a mondatra egyszerre bontottuk fel a borítékunkat. Mindenki máshogy reagált: Riker megköszönte, Rydel sírt örömében, Rocky és Ell viháncolva ugráltak, én meg csak arra tudtam gondolni, hogy mit vigyek magammal.
Hazaérve mindenki berontott a saját szobájába és megpróbálta a lehető legpótolhatatlanabb holmijait összecsomagolni.
- Ryland, kell neked az sporttáska? - kérdeztem a sárga bőröndömön ülve. Ry olyan "ezt most komolyan gondoltad?" képpel nézett, majd folytatta a pakolást. Leszálltam a bőröndömről és elkezdtem selejtezni a cuccokat. Kell nekem az IPad-em? Oké, kell... és ez így ment egészen hajnali kettőig, és egyedül három pár zoknitól sikerült megválnom.